Hosszú, hosszú idő kellett számomra ahhoz, hogy végre elkezdjek felébredni isteni mivoltomra, és hogy ezáltal keresztül tudjak látni az illúzión, ami a szemeim elé tárul.
Élmények sokaságán mentem, és megyek keresztül, mint mi mindannyian.
Sokszor ismétlődő események által próbált rámutatni az élet, hogy valamiről nem gondolkozom megfelelően és változtatnom kéne.
Ez történt akkor is, miután hosszú, belső vivódást követően úgy döntöttem, hogy kilépek a hosszútávú kapcsolatomból.
Theoval Görögországban ismerkedtem meg, volt benne valami magával ragadó, nagyon tisztelettudó volt, tele szenvedéllyel, és bár már kapcsolatunk elején éreztem a szívem mélyén, hogy valami nem stimmel, maradnom kellett. Ma már tudom, hogy miért.
Három országban éltünk együtt az elmúlt évek alatt, és hamar letisztult bennem az érzés, hogy nem akarok ezzel az emberrel lenni, de valami azt mondatta velem, hogy nem szabad feladnom. Hogy mi lehetett ez? Valószínűleg sok minden. Egyrészt, örültem neki, hogy végre van egy biztos pont az életemben, aki habár olyan, amilyen de mégis szeretem, másrészt talán mert el kellett hogy jöjjek vele ide Ciprusra. Úgy gondolom, ez is az oka, hogy miért, azt még nem tudom, előbb utóbb úgyis kiderül, de nem hiszek a véletlenekben.
Aztán idejöttünk, és csak rosszabb lett a helyzet. Nem foglalkozott velem, elhanyagolt engem minden értelemben véve, saját elmondása szerint annyira arra fókuszált, hogy valami nagyon alkosson anyagi szinteken, hogy ez teljesen felemésztette. Négy alkalommal szakítottam vele az elmúlt évek során, és ennél több új esélyt adtam neki, hogy megjavítsuk a megjavíthatatlant.
Amilyen rózsát szakajtasz fiam, olyat szagolsz! - mondanák az idősb emberek, az ő idejük egy teljesen másfajta volt, más meggyőződés. Véleményem szerint eljön az a pont, ahol már tudod, hogy akármennyire is szereted a másikat, nincs visszaút. Meg nincs értelme sem.
Tudván, hogy már így is túl sokáig húztam mellette, lassan egy éve már, hogy hivatalosan külön vagyunk, de még mindig jelen van itt-ott az életemben.
Ma viszont ennek véget vetek. Energetikailag legalábbis. Nagyon sok időmet, és energiámat őrölte fel az, hogy rá gondolok, próbálom kitalálni mi a következő dolog, amivel manipulálni akar majd, mert a nála maradt kiskutyámmal már nem tud hiszen őt már elengedtem (ha hozzám tartozik, velem lesz alapon). Rengeteg idő és energia, és ezeket ma, mindet vissza fogom hívni magamhoz, és kreatív energiává alakítom át.
Tudatosan le fogom magamat választani erről az emberről, és figyelek arra, hogy a gondolataim ha rá is tévednének, ne időzzenek el rajta túl sokáig. Itt az ideje a váltásnak.
Érzem magamon, hogy össze van törve a szívem, hogy elveszítettem a bizalmamat a férfiak iránt, és lezártam az én csodás kreatív központomat az éltető erőről, a szeretetről. Szeretném végre megtapasztalni az érzést, amikor valaki tényleg őszintén szeret, és erőfeszítéseket tesz azért, hogy vele legyek és vele is maradjak. Egyelőre ezzel az aggyammal, ami a fejemben van el sem tudom képzelni, hogy volna olyan ember, aki engem így tudna szeretni, aki egyensúlyban tudna velem együttműködni, és egy-egy egészként egy új egészet alkotni félelmek, féltékenység és bizalomhiány nélkül.
De szeretném hinni, hogy létezik, és hogy épp annyira vágyakozik ő is rám, mint ahogyan én, őreá.
Szóval eljött az idő, hogy búcsút intsek a régi életemnek, és elinduljak az új horizontom felé.
Szeretlek titeket!
Barbarella
No comments:
Post a Comment