Nos, az elmúlt két nap elég intenzív volt.
Érzetekre is, meg történésekben is.
De a legszebb az egészben az Élet maga. A csodálatos élet.
Volt egy pár érdekes pillanatom, életemben először, amikor mintha kissé összecsúsztak volna a dimenziók köröttem. Pont kutyaséta közben jött egy emlék, vagy épp akkor történt? Mindegy, érdekesnek találtam, mert teljesen lényegtelen információ, és mintha rajtam kívülről jött volna.
Lélegezz.
Aztán tegnap dolgoztam kicsit az egyik hotelben, ahová hívtak. És egy nagyon érdekes dolog történt, mintha egy másik lélek lett volna a szobában rajtunk kívül, és el kezdett villogni a lámpa, mintha egy alacsony női alakot észleltem volna. Direkt nem mondom, hogy láttam, csak érzékeltem, azt sem tudom, hogy melyik érzékszervemmel, de ez valami olyan idegen érzés volt, pont ezért nem tudom meghatározni, hogy láttam-e vagy tudtam-e, hogy ott van.
És aztán éreztem egy ilyen noszogató érzést, hogy beszéljek a vendégemhez, aki egy görög nő volt, nagyon jószívű, jóember. Ahogy beszéltem, jött egyre több érdekes információ, amit úgy éreztem, hogy el kell mondanom Maria-nak, hú! Jöttek az üzenetek maguktól, nem voltak ugyan személyesek, mert annyira meglepődtem, hogy kicsit lezártam magamat, így nem tudtam teljesen megnyílni ennek az egésznek azt hiszem. Szóval csatornáztam információt.
A semmiből. Érdekes volt, és Maria nem nézett hülyének, hanem nagyon örült, hogy a nagymamája kapcsolatba lépett vele rajtam keresztül, még telefonszámot is cseréltünk. Mondta, ha bármikor megyek Athénba vagy Thessaloniki-be akkor szóljak neki, vagy ha kell bármi segítség, akkor is.
No comments:
Post a Comment