Aztán jön Élet, és azt mondja: a-a, maradunk még egy kicsit, még mindig nem látod, amit mutatni akarok.
Szóval, tegnap frusztráció rengetegben találtam magamat.
Biztosan mindenki ismeri már ezt az érzést, amikor semmi sem jó, nem tudsz örülni semminek sem, és szimplán nem látod a jót a már életedben jelenlévő dolgokban.
Számomra, ennél rosszabb érzés nincs. De ezek a pillanatok is lehetőséget adnak arra, hogy mélyebben nézzünk a kút fenekébe, amit meg is tettem.
Mikor magába néz az ember, akkor általában a felszínre tör rengeteg érzés, hol rontottam el, hogyan csináltam eddig a dolgokat, és hogyan gondolkoztam úgy általánosságban.
Tegnap sokat bántottam magamat. Rájöttem, hogy nagyon sokat elvettem másoktól, és nem adtam túl sokat a múltban. Hogy mindig arra vártam, hogy majd más megment, és csak panaszkodtam és panaszkodtam arról, hogy a szituációmra nincsen megoldás. Nem éltem a jelenben, a múlthoz ragaszkodtam, újra és újra lejátszottam magamban megélt élményeimet, hogy mit kellett volna másképp mondanom, hogy valami sokkal találóbb megoldást kellett volna találnom. Aztán átcsusszanok a jövőbe, hogy mit fogok majd mondani másnak, és eltervezem, és párbeszédeket gyártok, és teljesen a jelenen kívül létezem, mert egész nap ezek az elképzelt képzetek játszódnak filmként az agyamban.
Ezen a ponton biztos vagyok benne, hogy ha ezt így folytatom tovább, akkor egy nap ráncos öregasszonyként fogok ébredni, és nem emlékszem majd semmire, hogy mi történt velem!
De semmire!!!
Igen....
Elég volt.
Szóval az este, miközben hú de sajnáltam magamat, mert a szakításos sztori - munka nélküliség miatt a barátnőmnél kell laknom, kicsit átértékeltem magamban a dolgokat.
Eckhart Tolle azt mondja a The Power of Now (A Most Hatalma) című könyvében, hogy ha a jelen pillanatot elviselhetetlennek találod és boldogtalanná tesz, akkor három választásod van:
1. vedd ki magadat a szituációból
2. változtasd azt meg vagy
3. fogadd el azt teljes mértékben.
Úgyhogy, nincs más hátra, csak előre hehe.
Jelen pillanatban mit tehetek?
Elfogadom teljes mértékben, és dolgozom azon magamban, majd magamon kívül is, hogy meg tudjam majd változtatni, ha eljön annak az ideje. Egyelőre elfogadom, és hálás vagyok azért, amiért van hol aludnom, biztonságban vagyok, van mit ennem, van internetem, és óh még annyi minden, amiért hálás lehetek!
Mától jobban értékelem a dolgokat, az embereket, a tárgyakat, amik körbe vesznek, tiszta szívemből.
Nem vagyok a saját életem áldozata, hanem életem társalkotója vagyok, az univerzum isteni darabkája, mint bárki más.
Fényt és szeretetet küldök nektek drága testvéreim, szép napot!
Barbuci
